Ne haragudjatok, hogy az "1 hét anyós nélkül" című fejezetet nem írtam tovább, de azon a két napon (23-24-én) amikor párom itthon volt, minden a feje tetejére állt és arra nem volt időm, hogy megnézzem az e-mail-eimet. Nem, hogy megvárjam míg ez a lassú trágya gép betölti az oldalt.
Nos. Ott kezdeném, hogy nagyon viccesnek találom azt, hogy egy-két ember még mindig nincs tisztában a "magánélet" fogalmával.
És itt most egy rövid kis magyarázatot írnék le azoknak, akik nem tudják mit jelent a szó, "magánélet":
A magánélet az egy olyan valami amihez senkinek nincs köze. Azaz magánügy! Akinek ez a fogalom sem tiszta az kérem lője fejbe magát, hiszen nem érdemes az életre.
Akinek még így sem világos a "magánélet" szó jelentése annak tessék, itt egy fokkal tudományosabb magyarázat:
Magánélet jelentése: – egyéni, személyes jellegű élet
A múltamat én már lezártam, akikkel ellenségek voltunk én azoknak már megbocsátottam, én már senkire nem haragszom. Senkivel nem akarok ellenségeskedni, erre letámadnak olyan emberek akik azt sem tudják, hogy mi van. Olyan dolgokról beszélnek amikről semmit nem tudnak és olyan dolgokkal támadnak amihez aztán végképp semmi közük. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy nálam idősebb emberek nem vágják a "magánélet" szó jelentését. A pofátlanságnak is vannak határai, de azzal, hogy így belemásztak a dolgaimba jócskán túlléptek minden határt. Ők beszélnek arról, hogy "nagyszerű... így vállalsz gyereket" amikor nekik fogalmuk sincs arról, hogy milyen a normális élet hiszen csak a drogok, a pia, a baszás létezik nekik. Hát, ha nekik ez az élet akkor csak gratulálni tudok és sok szerencsét kívánni ahhoz, hogy elérjék a 30 éves kort. Ugyanis nem sok eséllyel pályáznak rá. Vagy mi van? Féltékenyek, hogy nekem bejött az élet? Hogy családom van, akik szeretnek, egy gyönyörű kisfiam, aki mindig az enyém, lesz és egy párom aki mindig mellettem van jóban-rosszban és szeret? Vagy azért, mert komoly kapcsolatom van amiben kimondhatatlanul boldog vagyok? Nektek ilyenetek soha nem, lesz ugyanis elviselhetetlenek vagytok és ilyen nők/férfiak (már amennyire annak lehet nevezni az ilyeneket) nem kellenek senkinek... maximum egy numerára... Az meg megint csak gyönyörű... A társaságotok is gyönyörű... Már mindenki volt mindenkivel; cserélgetitek egymás közt a partnereket... Csak aztán azon imádkozzatok, hogy senkinek ne legyen nemi betegsége, mert akkor az egész átkozott bandátoknak lőttek... Volt egy-két értelmes darabja is a társaságnak, de azok észhez tértek és ott hagytak titeket a gecibe. A legértelmetlenebbek meg leginkább a börtönben rohadnak.
Amúgy is. Én beleszóltam valaha az ő életükbe? LÓFASZT! Akkor ők mi jogon teszik ezt?? Mindegy. Mást nem tudok tenni csak röhögni rajtuk...
Engem biza' nem fogtok újra tönkre tenni! :D ;)
Amúgy meg tessék olvasni:
www.artlepke.blog.hu
